Po-Teodor, avagy első év a pécsi orvosin

First year student life in Medical School of Pécs

a valódi nyár előszele

Még mindig van vissza egy. De már csak egy.🙂

Anat intézet kilőve

A kánikula ellenére sötét öltönyben indultam reggel az Anatómia Intézet irányába. A ruhámnál csak a gondolataim voltak sötétebbek, ráadásul kb. 2 liternyit izzadtam mire odaértem. De megérte!😀 A vizsgán a vitt jegy számít egy részjegynek (azaz az évközi zh-k átlageredménye), egy fejlődéstan tétel van és két metszetet is el kell mondani. Kihúzod, berakod a mikroszkópba és eélmondod amit látsz, aztán értékeled a látottakat. És mindezek után (ha eljutsz odáig) értékelnek téged is egy jeggyel. Aminek én újfent nagyon örülök, és egy délután erejéig élvezni fogom a nemrég nyitott strandok valamelyikét, a hűs fröccsöt és a kemény munka édes gyümölcsének ízét. Aztán holnaptól biokémia, nyammmmm…

Sulcus tendinis musculi flexoris hallucis longi

A hosszú gyomorgörcsnek, zsírosodó hajnak-bőrnek, álmatlan éjszakáknak, ízetlen falatoknak, könyvtári sorbanállásnak és pankrációknak (a jó helyekért), több hektó kávénak-energiaitalnak, szociális izolációnak, a minden meghívásra nemet mondásnak, tévét nem nézésnek (kivéve Trónok harca…:)), visszafogott fészbukolásnak, és mindezek fölött legfőképp a kemény és hosszú tanulásnak meglett az eredménye: egy sikeres, szép, jó, örömteli emlékként megmaradó anatómia vizsga!🙂

A vizsga felépítése nagyon egyszerű (teljesítése kevésbé): van egy tetemséta, amikor is egy felboncolt tetemen azt kérdez a vizsgáztató, amit csak szeretne. Tananyagon belül, persze. Rámutat valamire és mondd el mi az, vagy honnan jön, hová tart, mit idegez be, mit mozgat, mit fúr át stb. Vagy ő mond valami képletet és te mutasd meg; izmot ínt ideget eret… jó móka ha tudod.🙂 Nekem szerencsére elég jól mint így nem is tartott sokáig, kb. 10 perc lehetett. Szépen minden testtájról kaptam pár kérdést, röviden elmondtam és örültem illetve nyugodtabb lettem minden egyes helyes válasz után; 1-2 kisebb dolgot csesztem csak el. A másik rész a tételek kifejtése, preparátumon való prezentálása. 2 csont-ízületi és egy tájanatómia (lényegében végtagok, hasfal, hát) tétel van, én a csontos szemüreget, egy medencés tételt (ezeknek nem annyira örültem) és a hátsó lábszárat (ennek nagyon örültem) húztam. Szerencsére ezek is eléggé jól mentek, így nem tartott olyan rettenetesen sokáig ez sem. Ezek összessége plusz a zéhákból hozott jegy alapján történik az osztályzás. Megbukni nem nehéz, de nem bukni sem lehetetlen-most már én is elhiszem.

Óriási pozitív érzés ez így,  és már “csak” a szövettan, biokémia, biofizika és közeg van vissza (a sejtbioszt az elején megcsináltam, ha kiörömködtem magam írok róla). 

napfény…

Nem hittem volna, hogy valaha is haragudni fogok az időre mert meleg és a napra mert süt…😦 anatatlasz fölött máshogy látszik a világ.

vizsgaidőszak

Érettségivel van tele a sajtó de így utólag ezen csak mosolygok. Persze, tavaly nem azt tettem (illetve csak vizsgák után) de tényleg csak egy kis rekreációs foglalkozás ahhoz képest, ami most vár rám és elszánt sorstársaimra.🙂

Múlt héten megírtuk a sejtbiosz tesztet amivel elvileg ki lehetett váltani a vizsgát, de ez nem túl sok mindenkinek sikerült. Mivel elég sokaknak (khm, pl nekem) nem sikerült még anno az ápolástan zh (túl könnyűnek tűnt az anatómia mellett…), ezzel is újra lehetett próbálkozni múlt héten és ezen szerencsére nem véreztem el. Mivel úgy gondolom, hogy a nehezével jobb az elején túllenni, anatómiával indítom az etapot és természetesen tudósítok majd róla. Remélem, rendkívül felszabadultan…

közelmúlt 3.

Nem terveztem ennyi szünetet hagyni a posztok között, de az élet nagy mókamester. Egyrészt ha az ember hazamegy az ünnepekre és az exe ugyanezt teszi, akkor az khm… nem kívánt hatásokkal járhat. Másrészt…nincs másrészt.🙂

Nem lenne sok értelme részletekbe menni, de még a szünet előtti héten volt EFEN (Egészségügyi FElsőoktatási Napok) egy csomó tökjó programmal, mint filmklub, kedvezményes gokart, éjszakai fürdőzés, bortúra, 2 buli stb. de sajnos az anatómiára kárhozott elsőéves csak igen mérsékelten használhatta ki ezeket nyugodt lelkiismerettel, úgyhogy bortúra után volt némi bűntudatom. Igaz hogy volt egy egész szünet készülni, de írom sorban: április 22-én kémia zh, 25-én ápolástan + a nagy kedvenc anatómia-szövettan zh, ezen a héten biometria vizsgák (csoportonként, a gyakorlaton) és holnap biofizika az egész éves elméletből + gyakorlatból, amivel az ügyesek kiválthatják az éles vizsgán a beugró kérdéseket és a gyakorlatos vizsgát. Aztán nyakunkon a vizsgaidőszak…. csodás május köszönt ránk hamarosan.

Közelmúlt 2.

Mondhatnám, hogy feszültségfokozó, tervezett drámai lépésként halogattam ennyi ideig ezt az írást, de nem így van. Sajnos. Úgy tűnik, a gimis szerelmeknek nem egyszerű túlélniük a távkapcsolatot, és ezt nem volt olyan könnyű elfogadni. De túljutottam rajta, túléltem és most már úgy gondolom, jobb is így.

Ha jól emlékszem, a múltkor a Medikus Kupánál hagytam abba. Mivel elég intenzív élmény volt, az időbeli távolság ellenére asszem egész jól föl tudom idézni. Szóval, a dolog lényege hogy minden évben íegmérkőzik a négy magyar orvosegyetem (PTE, SOTE, DOTE, SZOTE) különböző csapatsportágakban, óriási buli, és minden évben egy másik egyetem rendezi. Idén Budapesten volt, szervezett buszokkal mentünk föl pénteken délután. A buli tulajdonképpen a buszokra váráskor már elkezdődött, aztán a vasárnapi esti buszra szállás körül lett vége (mivel mindenki kidőlt). Péntek este elfoglaltuk a szálláshelyeket (sajnos nem minden pécsi volt egy helyen, a város különböző pontjain aludtunk), és nyomattunk egy kellemes bemelegítő estét a Medikus Kupás bulihelyen, a PeCsában. Viszonylag hosszú ~3óra) alvás után szombat délelőtt átteleportáltumk a Testnevelési Főiskolához, ahol a küzdelem folyt és buzdítottuk csapatainkat amíg ea hangszalagjaink bírták. És tovább. Volt foci, kézilabda, kosárlabda, röplabda és vízilabda (meg lehet h még más is de én ezeken voltam:)) és üvöltöttük hogy ‘POTEollééé’ meg ‘mindenki pécsi akarlenni’ meg hasonlók, ittuk söreinket a tavasz első meleg sugarainál és iszonyúan átéreztük, mit jelent PÉCSInek lenni. A legemlékezetesebb a Semmelweis elleni vízilabdamérkőzés volt. A srácaink elképesztően hősiesen küzdöttek, a meccs nagy részében vezettek is de sajnos néhány érdekes technikai hiba, mint az elromlott eredményjelzőnk, illetve pár érdekes bírói döntés miatt végül alulmaradtunk. Mi szurkolók ezt minden huliganizmustól mentesen, de annál dühösebben és hangosabban jeleztük is mindenki felé. Komolyan, én ilyen háborús hangulatú tömegben még nem voltam.🙂 A nagy küzdelmek után este ismét a PeCsa pártié volt a főszerep, itt leolvadt a nagy ellenségeskedés és együtt buliztunk egy hatalmasat. Annyira hatalmasat, hogy a vasárnap délelőtt kezdődő utolsó meccsekre alvás nélkül juzottam el.🙂 Némi gyógysör segítségével sikerült életben ébren maradnom, szurkoltam is de az emléknyomaim erről az időszakról lényegesen halványabbak. A meccsek végeztével várni kellett kicsit a buszra, ezt az időt egy kis placcon töltöttük páran, bármely fesztiváldélutánt megszégyenítő chillout hangulatban. És még mindig nem aludtam! Aztán du. egy körül a buszok elvittek a PeCsába eredményhirdetésre. Itt már elég offon voltam, legjobban a pompomlányok produkciói maradtak meg (azok ott akkor eléggé felébresztettek:)). Sajnos az összesítést a tavalyival ellentétben nem mi nyertük, de nem is számít ez annyira. A buszon hazafelé valószínűleg csend volt.

🙂

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.