Vicesimus nonus

by teodorpolgar

Nagy nap volt a tegnapi: az első sejtbiosz zh napja. Zh=zárthelyi, kb. a gimis témazárónak felel meg csak kigyúrtabb-sokkal brutálabb változatban. Fél hat körül kezdett gyülekezni a zh-író hallgatók sutyorgó serege kissé betojva de közben izgatottan, hogy vajon hány pontot sikerül megszereznünk a ,,csatában”. Páran leginkább a zh végét várták míg mások inkább azt, hogy bizonyíthassanak. Személy szerint bennem mindkét érzés megvolt, szinkronban ment a “legyenmárvége” és a “namajdénmegmutatom”, kiegészülve a zh írás folyamatát érintő érdeklődéssel: mégis hogyan fog zajlani? Aztán bementünk és naivan mindenki leült a neki szimpatikus helyre. Ez a rendezetlen állapot hamar véget ért; miután a kijelölt helyünkre kerültünk szinte mohó lelkesedéssel álltam neki az írásnak, hogy megtudjam kifoghat-e rajtam a sok csellel átszőtt, ultrafurfangos kérdéssor. A zh maga tulajdonképpen egy karikázós teszt vagy menő néven multiple choice; talán egyszerűnek hangzik de marhára nem az. Sokszor már a kérdés értelmezéséhez is komolyabb tudás kellett (nekem vajon megvolt?), a válaszlehetőségekben pedig sok csavar, duplacsavar, csali, akna várta az egyszeri medikust, hogy pontvesztésbe taszajtsa. A nagy buzgalom közepette egyszer csak Szeberényi professzor úr léptei leptek meg a hallgatói bejárat felől. Bizonyára azt ellenőrizte, hogy minden rendben megy-e de kétségkívül állíthatom, hogy sokakra volt motiváló hatással a jelenléte; keményen behangosodott a tollak sercegése. A kijelölt idő meglepően hamar elszállt de szerintem bőven be lehetett fejezni. Kíváncsian várom az eredményét és azt hiszem, a közeljövőben megpróbálom itt röviden összefoglalni, miről is szól 1-1 tantárgy; a sort a sejtbiosz nyitja majd.

Advertisements