Trigesimus unus

by teodorpolgar

Kemény napok. Kezdődött ugye a sejtbiosz zh-val, aztán (kissé megkésve) bortúra előtt nem sokkal tudtam meg, hogy egészen rendben lett az eredményem és ez potencírozta az amúgy sem alacsony hőfokon lobogó lelkesedésemet Polgárék borai iránt. De sorjában: du. 6 előtt 10 perccel volt a gyülekező az egyetem hátsó parkolójában. A buszbeosztást már előre elkészítették és nagyjából tudtuk is, így aztán meglepően koordináltan szálltunk fel az egymást követő 6 buszra. A Polgár pincében hangulatos asztalok vártak zsíroskenyér-alapanyagokkal, borokkal (fehér-rosé-vörös) és szódával megrakva, és indult is ezek progresszív pusztítása. Volt zene, lehetett partizni, a Bajkál tónál is mélyebb beszélgetésekbe bonyolódni, versenyt inni bárkivel bárhogy, pintyőke, mindenféle danolás, általános dolgok. Akármilyen vehemensen küzdöttünk, a pincészet készletei győzedelmeskedtek ivási kapacitásuk fölött de az elfogyasztott bor nem tűnt el nyomtalanul: a hazafelé tartó buszok kiléptek a téridő rabságából, és a hazaút egyszerre volt végtelenül hosszú és rövid. Emellett persze szervezetünk dévaj jókedvvé alakította a nemes italt, így a bizonytalan időpontban történő Sörház elé megérkezés után (szép ív, borospincéből sörházba…) hatalmas mulatság vette kezdetét, azaz folytatódott ami Villányban abbamaradt. Hazaértemre pirkadatkor került sor, és ha egy ork sereg várt is volna a szobámban az sem futamított volna meg az ágyam bevételétől és egy hatalmas alvástól. A tegnapi nap rekreációval telt, holnap pedig megnézem megvannak-e még a könyveim.

Advertisements