Trigesimus tertius

by teodorpolgar

Rászánom magam, és írok egy kicsit a sejtbioszról, avagy Molekuláris sejtbiológiáról. Bár úgy gondolom, igazán meghitt és bensőséges viszony egy tárggyal csak a vizsga után tud kialakulni, azt kell mondanom hogy egyelőre szeretem. Elvileg ez az első szemeszter mumusa és legnehezebb tantárgya amit nem is kétlek, de jól oktatják (ezt amellett hogy minden felsőbbéves szajkózza, magunktól is észrevettük). Lényege a sejt általános felépítésének és működésének megismerése: sejtalkotók, molekuláris mechanizmusok; hogy néz ki, hogyan működik, hogyan vizsgálják/vizsgáljuk, pl. DNS chipek (mennyire menő már?!), sejtosztódás folyamata, sejtmag szerkezete stb. Ami miatt ez érdekes (azon túl, hogy az emberi lét egyik alapja) az az aktualitása, azaz irtó friss és gyorsan fejlődő tudomány , olyan high-tech feelingje van az embernek tanulás közben. Az oktatás egyik oszlopa a tankönyv, melyet az intézetvezető professzor (Szeberényi prof) írt, a másik az előadások, szemináriumok és gyakorlatok halmaza. Kábé úgy megy, hogy előadáson lemegy egy anyag, aztán szemináriumon kiegészül, újra átbeszéljük és ha valaki nem érti akkor remélhetőleg válaszra lel. A gyakorlat egy picit más, ott a különböző alap módszereket próbáljuk ki, amiket a kutatók rendszeresen alkalmaznak pl. gélelektroforézis (zselés cuccon futtatni át böhöm molekulákat elektromos töltésük segítségével, méretük szerint). 🙂 Aztán év közben van 3 zh, mindegyiken 10 pont a maximum és a hármat átlagolják aztán év végén írunk egy tesztet amin 100 pont szerezhető (elvileg) és még 5 pontot kaphat az, aki nem adta lógásra a fejét. Aki ebből a 115 pontból tisztességes mennyiségűt, azaz négyesre vagy ötösre valót összegyűjt, az megússza a vizsgát. Ez elvileg nagyon nem egyszerű de nem lehetetlen és nagyon állat ha összejön, szóval erre gyúr mindenki, vérmérséklete, intellektusa és strébersége szerint.

Advertisements