Reanimáció

by teodorpolgar

Remélem, az új év lehetőséget biztosít ehhez. Mármint önmagam összeszedéséhez és újraélesztéséhez, merthogy igenigen kemény volt az előző év vége. A sejtbiológia vizsgával kezdődött, amin tulajdonképpen nekifutásból tökönrúgtam magam; akarva sem lehetett volna jobban elszúrni, gyakorlatilag nem hagytam esélyt sem a vizsgáztatómnak arra, hogy ne buktasson meg. Totálisan rástresszeltem előtte, tulajdonképpen nem aludtam semmit; beletekertem magam egy rettenetes görcsös tudatállapotba, amiben egy általános iskolás bioszdogát sem biztos hogy sikeresen tudtam volna teljesíteni, nemhogy ezt. A vizsgáztató nagyon kedves volt, utólag visszanézve én már ötször megbuktattam volna magam a helyében, mire végre megtette. Karácsony előtt nem sokkal bizony nem a legfrankóbb érzés bejelenteni otthon, hogy az első nagy megmérettetésnek pofára esés lett a vége. A szüleim nyilván nem örültek de sokkal megértőbbek voltak, mint gondoltam. Szóval újra nekiduráltam magam, de vizsgahely sajnos már nem volt karácsonyig. Úgyhogy remek hangulatban, egyetlen sikerrel teljesített vizsga nélkül ünnepeltünk otthon, aztán jött az influenza (vagy valami olyasmi). Próbáltam tanulni de nem nagyon ment, aztán a szilveszter kicsit helyretett (biztos a pálinka), és nagyjából összekapartam a romjaimat. Átgondoltam mindent, levontam a tanulságokat, egész nap tanulok és készítem a tudatom a jövő hét eleji megmérettetésre. Tulajdonképpen nem végzetes a helyzetem, ha innen úgy megy minden ahogy kell, simán be tudok fejezni mindent. Ez meg javarészt rajtam múlik, úgyhogy menni fog.

Advertisements