Po-Teodor, avagy első év a pécsi orvosin

First year student life in Medical School of Pécs

A közelmúlt, 1. (kicsit régebbi múlt, anatteszt)

Telített napok pörögnek egymás után, és basszus megint mindjárt vizsgaidőszak…..

De szeremcsére van még pár hét. A megelőző időszakban is csomó (túl sok…) minden történt. A két héttel ezelőtti héten az orvoskar vendége volt dr. Patch Adams, akiről a nevét viselő című film szól. Én régen láttam a filmet de fogalmam sem volt, hogy egy létező-élő ember áll a sztori mögött (oké, ott van h “igaz történet alapján”, de ez lassan a Transformers szintű múviknál is kiírásra kerül). Szóval izgalmas volt találkozni a fickóval, akit Hollywood is ilyen érdekesnek talált. Nekem a legjobban az tetszett, hogy szivárványt pingált a dékánunk arcára. 🙂 Íme pár kép: http://aok.pte.hu/index.php?page=galeria&gid=436&nyelv=hun

Aztán a vehemens anattanulás közben voét még egy jelesebb esemény, a tavalyi év végi Adventi Hangverseny tavaszi párja, aaaa Tavaszi Hangverseny. Én kicsit sarkítva élveztem a műsort, mert közben az ölemben nyugvó anatatlasszal is kacérkodtam de azért átjött. 🙂 Különösen a vége, ami minden jelenlevőnek, de főleg a két főszereplőnek örökre emlékezetes lesz: a főszervező csajnak (bocs, doktornőnek) megkérték a kezét. Jól meg volt komponálva, sokan sírtak, szép volt. Ilyen egyetem ez, kéremszépen. http://aok.pte.hu/index.php?page=galeria&gid=443&nyelv=hun De azért nem csak ilyen, pénteken odasuhintott az anat-szövettan zh. Mint egy karikásostor. Kb. tudtuk mire számíthatunk, de így is durva volt. A teljes évfolyamon (azaz külföldiekkel együtt) kb. 5-5 ember áll ötösre. Nem vagyok köztük. 🙂 De egyesre sem állok, ami eléggé nagy szó. Szóval a kemény munkának itt is megterem a gyümölcse, még ha elsőre nem is olyan édes. De ami a zh után jött a hétvégén, na az édes volt. Holnap folytatom! 😉

kipurcanva

Influenza (vagy valami hasonló) kezd távozni belőlem.

Holnap du. anat zh.

Holnap du-tól vasárnap estig: medikus kupa.

Nem unalmas az élet.

 

:)

Nem teljesen értem, de jópofa. Különösen a szereplő profoknak riszpekt, hogy bevállalták! 🙂

Börn

Sokkal menőbb mint az energiaital. Mivel pár energiabort bevittem előtte, a tájolás nem az igazi (meg nyilván más sem, de ugye nem fotósnak készülök) 🙂

Busó technológia

Mobilvécé. Ha szabadalmazzák, a Toi-Toi elkezdhet rettegni.

Miaf?

Anatómia, busó-style.

Anat zh meg egyebek

Állítólag akkor válik valaki igazán orvostanhallgatóvá, amikor megírta az első anatómia zh-ját. Ez egyfajta tűzkeresztség, teljes joggal. Brutál dolog, több okból kifolyólag. Egyrészt sok az anyag, de ez önmagában nem olyan nagy vasziszdasz. Másrészt apró és jelentéktelen(nek tűnő) dolgok között kell különbséget tenni. Ami fölött az ember a hétköznapi életében simán elsiklana, azon itt megbukik ha siklik. Rohadt precíznek kell lenni, magyarán. Aztán a teszt maga is egy külön élmény: be vagyunk osztva 1-1 nagy előadóba, ahol szigorú ültetés és felügyelet mellett, mindegyikben másodpercre összehangolva ugyanakkor állunk neki: egy kivetített PDF jelenik meg rajta a képekkel-kérdésekkel (25 anatómia,aztán 25 szövettan), a választ gyorsan lekell körmölni az előttünk fekvő válaszlapra aztán a kép automatikusan,kb. 1perc alatt vált. Ha elrontod, nincs idő javítani. Ha nem tudod azonnal, nincs idő agyalni. Csalásra esély sincs, nagyon pörgős az egész. Bár úgy érzem elég jól megtanultam az anyagot, egyáltalán nem vagyok nyugodt; nagyon nem volt könnyű, elsősorban ezt a teszt formát kell még szokni. Ami poén, hogy az egyeshez is elég sok mindent kell tudni: 25% alatt ugyanis nullást kap az elkövető! 😀 Ez a veszély talán nem fenyeget egyikből sem. Remélem. Ezen kívül még kettőt írunk majd (mindig anatómia + szövettan), és a három átlagával kapott jegyet visszük vizsgára, nem hiszem h jól jön ki ha az ember nullással érkezik.

A múlt héten elkövettünk egysejtbiosz zéhát is, de nem volt annyira vészes (már nem ő a mumus:)), a következők valszeg durvábbak lesznek. Hogy most se unatkozzunk, jövő héten még egy biokémia dolgozattal is boldogítják az életünket. Ettől függetlenül, életem legszebb éveit nem fogom kizárólag otthon és könyvtárban töltött savanyodással tölteni, úgyhogy ma elnézek Mohácsra a busójárásra! 🙂